E-kommersz

Úgy döntöttem, hogy inkább blog.hu-n folytatom a blogolást, mert ott a felület sokkal inkább felhasználó- és keresőbarát. Új névvel, Webáruház Blog címen fog futni a dolog, de a neven és a felületen kívül nem változik semmi: a tartalom olyasmi lesz, amit itt is megszokhattatok.

Először is szeretném megjegyezni, hogy az új Index design nekünk magyaroknak nagyon jó. Pont. Nem szeretném a 2007-es külföldi design trendek, és a grid szókat használni, ezért a dícsérettől eltekintünk, inkább jöjjön egy építő jellegű kritika.

Vannak olyan ötletek, amit ha meglátsz azt gondolod, "miért nem gondolt erre még senki?", hiszen olyan nyilvánvaló igényt elégítenek ki. A beígért második e-commerce értékesítési trükkünk is ilyen.

Létezik két olyan egyszerű értékesítési technika, amit elég ritkán használnak az e-kereskedők, pedig teljesen egyértelmű és logikus vásárlói igényre épülnek. Az első az üzletben való átvétel.

Régóta adós vagyok a távol-keleti árubeszerzést firtató cikksorozat második részével. Most a felmerülő buktatókról olvashattok, a szállítással, vámolással, és a kínai gyártók megbízhatóságával kapcsolatban. A végén pedig levonjuk a következtetést: akkor most érdemes a Távol-Keletről rendelni, vagy nem?

A Buzzillions.com egy olyan innovatív webáruház, amely teljesen új alapokra helyezi azt, amit eddig a címkézésről, címkefelhőkről gondoltunk. Egy olyan termékajánló rendszerről van szó, amely a vásárlók véleményét kéri ki címkék formájában, így méri a le a látogatók kollektív véleményét a termékekről, és a kinyert adatok alapján képes keresésnél minden eddiginél relevánsabb találatokat produkálni.

Íme az elmúlt hét legfrissebb e-commerce hírei és pletykái:

A második Crutchfield -os írás (előző itt ) az információ architektúra kérdésével foglalkozik. Már rengetegszer leírtam, hogy sosem lehet elég információt nyújtani egy termékről a neten. Ez a tétel látszólag ellentmond a letisztult, könnyen kezelhető design elvével, hiszen igen nehéz egyetlen termékoldalon úgy elhelyezni a sok képet, videót és szöveget, hogy az felhasználóbarát maradjon. Vannak, akik ezért azt tanítják, hogy egyszerűen nem kell annyi információt megosztani a vásárlókkal ("úgysem kíváncsiak rá"). Én ezzel nem értek egyet, szerintem csak meg kell találni a az információk elosztásának megfelelő módját.

A kedvenc webshopom manapság a Crutchfield.com, olyannyira, hogy két bejegyzés is ezzel fog foglalkozni.

Egy friss felmérés szerint a webáruházak látogatóinak nagy része határozott céllal érkezik meg a weboldalra, már a domain név begépelése előtt is tudják hova szeretnének eljutni, mit szeretnének tenni.

Ez az írás főleg azoknak fog szólni, akik sok, akár több száz terméket forgalmaznak online. Az ilyen nagyobb webáruházaknál sokszor problémát jelent a termékkategóriák megtervezése. Ha a kategóriákat faként ábrázoljuk (lásd lent), megfigyelhetjük, hogy vannak, akik túl mély, vagy túl széles navigációs szerkezetet alakítanak ki.

Pollner írt egy bejegyzést arról, hogy érdemes-e a weben megjelenő hosszú cikkeket a szokásos lapozós megoldással több oldalra bontani. Abban mindenki egyetért, hogy a másfél képernyőnél hosszabb szöveget nem szeretnek végigolvasni a felhasználók. A lapozós megoldás jónak tűnik, de a statisztikákat elemezve hamar rájöhetünk, hogy egy tíz részre vágott cikk kilencedik oldalához már csak néhány nagyon elszánt olvasó jut el. A szintén Pollnernél talált statisztika szerint:

A Thisnext.com egy termékajánló hálózat (Product Recommendation Network). Az oldal működése igen egyszerű: minden regisztrált felhasználó ajánlhatja azokat a termékeket, amelyek elnyerték a tetszését.

Egy friss tanulmány szerint a gazdagok előszeretettel használják az internetet, ha vásárlásról, termékek kereséséről van szó.

Egy website főoldalának (nyitólapjának) két funkciót kell betöltenie: